Vége a hangzatos jelszavaknak, az új nyelvezet elemei az erő, az America First, a gazdasági elsőbbség megőrzése.
Globális sakkjátszma zajlik. Washingtontól Pekingig mindenki átgondolt stratégia szerint folytatja a játékot, lépésről lépésre erősíti a pozícióját. Mindenki, kivéve Európát. Közeledünk a végjátékhoz, a vetélytársak centrumfölényben, Európa a perifériára szorul, védekezik, nincs terve, és lassacskán feladásra kényszerül.
Mi történt?
A stratégiai hiba nem egy elrontott lépésben, vagy egy elhibázott áldozatban keresendő.
Európa egész egyszerűen elfelejtette a játékszabályokat, és malmozni kezdett a sakktáblán.
Az EU és a globalista európai országok vezetői megfeledkeztek arról, hogy a nemzetközi kapcsolatok nem az idealista vágyálmokról, hanem a realista erőpolitikáról szólnak. Nincs idilli állapot, nincs egyenlőség, sem örök béke; rideg kalkulációk, versengés, bizalmatlanság, önérdekek uralkodnak. A nemzetközi rendszer a hobbes-i logika szerinti természeti, a „mindenki harca mindenkivel” állapottal jellemezhető leginkább.
Küzdelem a biztonságért, befolyásért, gazdasági pozíciókért; törekvés a hatalom maximalizálására.
Ebben a valóságban Európa vágyálom-politizálásba kezdett éppen akkor, amikor körülötte mindenki támadásba lendül, érdeket érvényesít, a status quo megváltoztatására törekszik. Az elmúlt évtizedben kitört fegyveres konfliktusokra, válságokra, a gazdasági és technológiai verseny kiéleződésére, a „globális Dél” felemelkedésére
multikulturalizmussal, nyitott határokkal, willkommenskulturral, változtatható nemekkel,
kvótákkal, vágyakból kreált emberi jogokkal, a versenyképességet tönkretevő, túltolt klímapolitikai törekvésekkel, a vállalati növekedést korlátozó bürökratikus intézkedésekkel, értékexporttal válaszolt.
Majd nem csupán eurómilliárdokat szórt egy olyan háborúba, ami soha nem volt az övé, hanem az erkölcsi kötelesség nevében hozzájárult egy olyan konfliktus mélyüléséhez, amelyben naponta százak vesztik életüket.
Mindezt hangzatos ideák, nagyszabású jelszavak, szép beszédek, kreatív Twitter-bejegyzések kísérték,
s közben tönkrement az európai gazdaság, vállalataink küszködnek, lemaradtunk versenytársainktól, elvágtuk a növekedés lehetőségét.
A „nagy” társadalmi reformok, a social engineering és az idealista nemzetközi missziók oltárán
Európa vezetői feláldozták a hétköznapi emberek, családok, munkások, középrétegek jólétét.
A gazdasági visszaesés, az infláció, az általános társadalmi elégedetlenség, a közhangulat és a közbiztonság romlása ma is megoldatlan kérdésekként lebegnek az európai diskurzusban és mindennapokban. Az európai polgárok hiába fejezték ki elégedetlenségüket a tavaly júniusi EP-választásokon, majd többek között Franciaországban, Ausztriában, s legutóbb Németországban,
az ügymenet haladt tovább a maga szürrealitásában.
Ugyanis a kudarc, a változás szükségessége nem belső folyamatok eredményeként vált nyilvánvalóvá. A felismeréshez az kellett, hogy a sakkjátszmában az amerikai csapat új csapatkapitányt kapott Donald Trump személyében, aki visszatért a régi játékszabályokhoz.
Vége a hangzatos jelszavaknak, az új nyelvezet elemei az erő, az America First, a gazdasági elsőbbség megőrzése.
Béke Ukrajnában, Kína feltartóztatása, Oroszország visszaintegrálása a gazdasági vérkeringésbe, Grönland, a védelmi képességek erősítése, felkészülés a gazdasági és technológiai versenyre, törekvés a kulcsfontosságú nyersanyagok feletti ellenőrzésre. Európa pedig kénytelen tétlenül nézni, ahogy a feje felett sorsfordító döntéseket hoznak meg a nagy játékosok.
Nincs új a nap alatt.
A vágyakból táplálkozó idealizmust maga alá gyűri a racionalitás és az erőpolitika.
A vágyálom-politizálásnak vége van, soha nem is volt helye. De a játszma nem ért véget. Vissza kell ülni a sakktáblához, ezúttal azonban kínosan ügyelve a játékszabályok betartására.
A szerző a Miniszterelnöki Külpolitikai Főosztály vezetője.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Menczer Tamás a kormánypártok kommunikációs igazgatója az európai vezetők egyeztetése kapcsán kijelentette, „A háborúpártiak a vesztesekhez és a múlthoz tartoznak”.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyarország külgazdasági és külügyminisztere szerint pénteken minden eddiginél világosabban kiderült, hogy ki akar békét és hogy ki akar háborút.
(Nyitókép: Murat Gok / ANADOLU / Anadolu via AFP)
A külügyminiszter leszögezte, nem tartozik azok közé, akik szerint Oroszország az EU számára fenyegetést jelent
Az USA elnöke Németországból Magyarországra helyezné át az amerikai csapatokat. A maga nemében példátlan húzás komoly feszültséget okozhat a katonai szövetségben.
Csak Petr Pavel előzi meg.
Új szelek fújnak, az ukrán elnök újabban békepártinak mutatkozik. Csak éppen Putyint nem veszi figyelembe.
Míg a magyar miniszterelnök Európa sorsáról döntött, a Tisza Párt gyűlésén egy politikai elemző felbukkanása volt a legnagyobb szenzáció.
Magyarország számára sorsdöntő megállapodásra derült fény.
A németek már egy összeurópai hírszerzési hálózatot akarnak létrehozni az ukránok miatt.
Az amerikai–brit kapcsolatok kezdenek egyre hűvösebbé válni.
